Megjegyzés:
Nincs szándékomban védekezni. Csupán tisztázni szeretném, hogy az ember tizenhat évesen sok mindenről azt hiszi, hogy ez vagy az, ami történt vele, örökké érvényes. Ez persze, hol igaz, hol pedig nem.
A következő versen is magán viseli ezt a „tévhitet”. Olvassátok szeretettel.
A dráma-csoporton
Kezdődött szerelmem,
S szerettelek,
Míg elhagytál engem.
Az a két hét
Míg együtt voltunk,
Felettünk tartotta egét,
S boldogok voltunk.
Akkor jött a vég,
Elhagytál – de várlak!
Összetört, elszürkült az ég…
Most már csak kívánlak…
S talán még szeretlek,
Titkon, szívem mélyén;
Talán boldog lenék
Ha visszatérnél.
Először téged szerettelek…
Csak emlékem maradsz…
első szerelmem, mi eltűntetné,
Nincs olyan haraszt…
Először téged szerettelek,
Azóta senki mást…
Azóta őrzöm emlékedet,
Mint örök szivárványt.
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.
2 Responses
„Először téged szerettelek,
Azóta senki mást…
Azóta őrzöm emlékedet,
Mint örök szivárványt.”
Hihetetlen ez a fajta hűség, én a csalódás után – jó sok szenvedést követően – el tudtam engedni ezt az érzést és képes voltam újra szeretni.
Szeretettel: Rita
Ami azt illeti, magam sem jártam másként. Bizony, hogy elengedtem azt az érzést, s a kapcsolatot is. Bár, igaz az is, hogy nem ment máról holnapra.
Ugyanakkor, mint a vers előtti megjegyzésemben írtam: kamaszkorban az ember sokszor hiszi, hogy egy-egy adott érzés örökkévaló lesz… Aztán később kiderül, hogy ez bizony, tévhit volt… 🙂
Nagy ölelés, Rafi