Várni foglak

Elmúltunk egy pillanat alatt-

másodperc töredéke volt a találkozásunk.

De egy láthatatlan szál

minket összeköt,

bárhol is vagyunk.

A szívünk emlékezik, tudja:

egy másik valóságban újra egyesülünk.

Ott majd nekem adod az időd.

Várni foglak, ha kell-

életeken át, világokon keresztűl.

József Kata
Author: József Kata

József Kata vagyok, Budapesten élek, és az írás az életem szerves része. Eszköz amivel kifejezhetem az érzéseimet, gondolataimat. Sokszor azokat amiket szavakba önteni is nehéz, amiket egyszer már mindenki megtapasztalt de nem tudja hogyan fogalmazza meg. Az elmúlt években egy versesköteten dolgoztam, amely a pillanatok törékenységét, valamint az érzelmek mélységét igyekszik megragadni. Az írás számomra nem csupán önkifejezés, hanem az érzelmi tapasztalatok feldolgozásának eszköze is. Célom, hogy az olvasóban is felébresszem a gondolkodás és az érzelmi átálés lehetőségét, és a versek által közös élményt teremtsünk.

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »