Halászné Magyar Márta
Lehajtott fejjel
Hajtottam, dolgoztam, napokat űztem,
hittem, bűn egy pillanatra megállni,
pedig ember elég az örök tűzben,
a vég eljön, nem fog semmire várni.
Kertben krizantém novemberre nyílott,
szívemből néhány darab már letörött,
benne élnek, kiket halál elhívott,
elkergetném örökre az ördögöt.
Lehajtott fejjel nézem a földet,
temetőben talán jut egy szeglet
majd nekem is, a lelkem békét köthet,
mely földi létben szívvel szőtt száz tervet.
Vigasztaló szó lehet akárhány,
bánat ül minden gyászunk összes ágán.
2025.10.31.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
Egy válasz
„Vigasztaló szó lehet akárhány,
bánat ül minden gyászunk összes ágán.”
Igen. Sokszor nem hat a vígasztaló szó, de mégis jól esik, hogy valaki együtt érez velünk a gyászban, szenvedésben is.
Szeretettel: Rita