Marhajó mese

Macskaköves egér úton
Zötykölődtünk mi csak némán.
Malacunk volt! Potyázhattunk.
Feküdhettünk hátul szénán.

Kutya hideg volt már.  Este.
Mellettem egy buta liba.
Egye fene, bújjunk össze!
De nem mertem. Szarvas hiba.
Őz szemével rám tekintett.
Tudtam már, rossz lóra tettem.
Szamár padba való a lány.
Bálban zsákbamacskát vettem?
Birka türelemmel vártam,
A fészkembe haza térjek.
Madárcsontú kedvesemtől
Félve útilaput kérjek.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Patak partján

Patak partján   Patak partján üldögélek, Lábam vízbe lógatom; Nézem az eget, s a Napot, Kinek bánatom mondhatom. Sóhajtozom magamnak, Gondolkodom, hol kezdjem; A világ

Teljes bejegyzés »

Nincs majd, csak most

  Nem gondolhatod, hogy mindig lesz majd holnap, Mert nem mindig adódik számodra másnap. Ne állj bőrönddel a vasútállomáson, Nincs „MAJD” kiirás az óriás plakáton.

Teljes bejegyzés »

Ködbe zárt álom

Ködbe zárt álom Lágy köd ül a fákon, csend csobban az éjben, egy fény rezzen bennem, mint csillag az égben.   Fölfelé nézek, hol álom

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Képeslapok Porečből

Hat emlék, amelyet a tenger adott “Nyaralni tudni kell, és ti tudtok is! “- jegyezte meg egyik barátnőm, miután meséltem neki az idei horvátországi nyaralásunkról.

Teljes bejegyzés »

Lélekradír

Mondták már, hogy nem kellene, Vakon bíznod abban, ki hitványan szeret? Hogy kár lenne másoktól függened, remélve, hogy elég a szeretet? Ha egyszer felnyílik a

Teljes bejegyzés »