Marhajó mese

Macskaköves egér úton
Zötykölődtünk mi csak némán.
Malacunk volt! Potyázhattunk.
Feküdhettünk hátul szénán.

Kutya hideg volt már.  Este.
Mellettem egy buta liba.
Egye fene, bújjunk össze!
De nem mertem. Szarvas hiba.
Őz szemével rám tekintett.
Tudtam már, rossz lóra tettem.
Szamár padba való a lány.
Bálban zsákbamacskát vettem?
Birka türelemmel vártam,
A fészkembe haza térjek.
Madárcsontú kedvesemtől
Félve útilaput kérjek.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Öröm

Rózsa Iván: Öröm (öt haiku) örömöd leled asszonyban, művészetben – meg minden másban minden kis növény fény felé tör, fényt remél – örömben fürdik ki

Teljes bejegyzés »

Hazavezet a fény

Hazavezet a fény Mikor csendben rám nézel, megáll bennem a világ, mint egy régi dallam, mit őriz még a szív tovább. Annyi út vitt messzire,

Teljes bejegyzés »