Nem àlltam még készen,
Erre …nem is lehetett,
Hogy elveszítsem hirtelen,
Kit szívemből szeretek.
A tàvolsàg közöttünk,
Nagyobb nem is lehet,
Sosem szoríthatom
Meg màr a kezedet.
Elsuhant egy igaz lélek,
A régi jó baràt,
Egy értékes emberrel màr
Kevesebb lett a vilàg.
Szívbe markolóan kong
Az üresség utànad,
Hàlàs vagyok nagyon,
Mert megláthattalak.
Nem búcsúznom tőled,
Egyszer majd követlek,
Míg csak utol nem érlek,
Tudnod kell, szeretlek.
Értékesebb lett a lelkem,
Hisz talàlkozott tieddel,
Nem feledlek, míg csak élek,
Szívemben bent.. meglellek.
A szép idők elrepültek
Hittük, örökké élünk…
Mégis búcsúznunk kellett
S a tegnapra emlékeznünk.
Hová vezetett az utunk?
Fáj, de volt még remény,
Mert megláttuk a holnapot,
Amit megérte várni rég.
Elviszem az emlékedet.
Mint eső után a napfényt.
Bár a szívem beleremeg….
Elbúcsúzni… olyan nehéz.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Fájdalmas szép soraid megérintettek.
Szeretettel: Rita