Pörkölt illat szálldogál a gangon
Szürke ón az októberi ég
Gyermekhangon szól egy csacska dallam
Azt dalolja élni csodaszép
Ránézek a fonnyadt satnya tökre
Mely itt nőtt az ablakom alatt
Hosszú szárán száz virág virított
S kopasz indán most csak ez rohad
Békés boldog gyermekkor után mint
Lázas ifjú lázadoztam én
Hol van ezer tervem és az álmok
Csetlő-botló férfi lettem én
Azt hittem ha ésszel él az ember
Az egyenes úton megmarad
És ha néha félre léptem mégis
Én az ész nevében tettem azt
Minden tettre akadt magyarázat
Minden okra jutott okozat
Minden percben gyáván mérlegeltem
Míg a siker végül elmaradt
Odahagytam hát az észt egészen
Majd elvekből húztam falakat
Hátam mögött össze-össze súgtak
Nézd fején kong a nagy vaskalap
Géppuskaként vág a bamba csendbe
A pattogó hulló gesztenye
Egyik erre másik arra ugrik
Míg megkerül mindnek a helye
Pörkölt szagú ónos unalomban
Feszül testem minden idege
És e kimért őszi unalomban
Ütni vágni szúrni kellene
Míg nézek e sápad satnya tökre
Tudom nagyon szánalmas vagyok
Hisz számomra ez az egy maradt csak
Amibe egy nagyot rúghatok
Pörkölt szagú csendes unalomban
Beborult az októberi ég
Basszus hangon dúdolgatok halkan
Élni élni élni csodaszép
Author: Valyon László
Nem vagyok költő – csak néha nem tudok máshogy beszélni. 1944 augusztus 28- án születtem sváb, anyai nagyszüleim zsámbéki házában, mely az Öreg-templom (Romtemplom) és a temető között állt. Apai ágon kiskörei halászmesterek és gazdatisztek örökségét hordozom, én pedig Budán nőttem fel, a Rózsa-domb aljában. Gyerekként sokat betegeskedtem, félénk voltam – a könyvek lettek a menedékem. Olvastam, mindent ami a kezembe került. Bár a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban egy kiváló irodalomtörténész, Dr. Bodolay Géza volt a mentorom, mégis a műszaki pályát választottam: vegyészmérnökként, és mérnöktanárként dolgoztam ipari nagyvállalatok műszaki vezetőjeként, szakmérnöki diplomával a zsebemben. 25-26 éves koromban írtam 15 verset, aztán harminc év csend következett. 1996-ban újra megszólalt bennem valami – azóta írok. Nem sokat, és egyre kevesebbet. Mégis a fiókomban ma már néhány száz oldalnyi vers és próza lapul.