Csak tartson még az út,
A múltat újra lássam!
Ami ott fontos volt,
Azt most megtaláljam!
Hozd el, még egy napra,
Legyen úgy, mint régen!
Engedd még egyszer,
Hogy újra átéljem!
Hagyd, hogy nevessünk
Együtt egy kicsit még,
Elengedni, ami fájt
-egy este teljesség-
Hogy tartson még az út,
Amin néha együtt járunk,
Hogy igazán elhiggyem,
Odavisz a lábunk!
Author: Dolnegó Szilvia
Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.
