A függöny felgördült.
Tiéd a pódium.
Fürkészve figyel
a tisztelt publikum.
Felzúg a taps,
s te kezdenéd már;
mert játszani jöttél
egy életen át.
Meleg, színpadi fény.
Számodra kellemes.
Sokan vártak rád,
mert játékod érdekes.
Még keresed hangod,
de amit átadsz, az hiteles:
gyönyörű életkép,
parádés jelenet.
Jönnek a szereplők,
a színdarab pörög.
Sokan várakoznak még
a kulisszák mögött.
A főszereplő te vagy.
Beleveted magad.
Játszod amit kell,
bár ez nem mindig igaz.
Életed játéka ez, s te
játszol jót és rosszat;
a súgó meg figyeli,
hogy igazul mondjad.
Reflektor…, hideg fény!
Átszúrja lelkedet; de
biztat a társulat:
Vidd tovább szereped!
Miért bújnál el a
színfalak mögött?
A hangod így elvész
a nehéz bársony mögött.
A közönség kíváncsi.
Bátran lépj előre!
Színházi kritika?!
Na, ez visz majd előre!
Nem kell, hogy főhős légy!
A lényeg, hogy játssz,
s az igazi főszerep
így talál rád! /B.K./
Author: Bali Krisztina
Bali Krisztina vagyok. Tiszaújvárosban élek a családommal. Verseimen keresztül a legfontosabb emberi értékeket próbálom közvetíteni; valamint azt, hogy az élet nehézségeit, fájdalmait hogyan tudjuk egy másfajta szemléletmóddal átalakítani úgy, hogy az saját személyiségünk fejlődését szolgálja.
2 Responses
Kedves Krisztina, tetszik a vers, el is gondolkodtatott…🙂
Nem mintha nem tudnám, hogy „színház az egész világ…” – de most úgy alaposan, mélyen belegondoltam, ahány ember, annyi főszerep…persze, mindenki csak a sajátját érzi annak, és az Életben nincs „Beugró”, végig kell játszani minden szerepet, minden előadást…
Üdv : Erzsébet.🙂
Kedves Erzsébet!
Köszönöm szépen a versemhez írt gondolataid!😊
A legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a szerepet, amelyben igazán önmagunk lehetünk és ezáltal kiteljesedhetünk.
Üdv.:Krisztina