A hóember, aki megtanult szeretni

Egész éjszaka havazott, mindent beterített a pelyhekből szőtt finom fehér hótakaró. Az első hó ezen a télen, pár héttel a karácsonyi ünnepek előtt. A fehér táj szépsége békességet hozott az emberek szívébe. Olivér a kisfiú sietősen vette fel meleg kabátját és sapkáját. Igyekezett, hogy kiélvezze a tél minden örömét. Előkerült a szánkó és megjöttek a barátok is. Megkezdődött a hócsata, a hideg pirosra csípte a kisgyerekek arcát. Nevetésüktől volt hangos az udvar.

– Építsünk hóembert! – kiáltotta Olivér.

Három hógolyót gyúrt és akkorára növesztette, hogy barátja segítségével tudták egymásra rakni a három formás hógömböt.

– Így ni! – mondta Olivér – Ő fog vigyázni a télre!

Szeme szénből, orra sárgarépából volt, nyakán egy régi sál és legvégül nagypapa kalapja, amit nyáron a kertben használt. A kalap a hóembert fiatalossá tette, legalábbis Olivér így látta. Amúgy nem volt rajta semmi különös. Talán csak annyi, hogy nem az útra nézett, hanem a házra. A gyerekek elmentek, egyedül maradt az udvaron az esti félhomályba. Csak a hó világított. A hóember megpróbálta megmozdítani a végtagjait, de rájött, hogy ez lehetetlen. Mereven állt tovább, de emiatt picit sem szomorkodott. Szénszeme fürkészve nézte a házat, különösen, mikor felkapcsolták a házban a lámpákat. A kiszűrődő fény elvarázsolta. Többet meg szeretett volna tudni a fényről. Reggel, miután a ház lakói elsiettek, lakatlanná vált a ház. Fénytelenek a ház üvegszemei. De a tegnap esti fényességet nem tudta elfelejteni. Milyen szép volt! Vonzódott a fényhez, de közben félt tőle. Belül érezte: veszélyes lehet. Akkor előjött a házából Morzsi kutya, hogy körbejárja az új jövevényt.
A hóember megszólította:
– Mondd, te már rég óta laksz itt, mi az a fény az ablakok szemébe?

– Micsoda kérdés egy hóembertől. – csodálkozott a kutya. – Hát az nem más, mint a lámpa fénye, hogy este ne legyen sötét a házban. De a tűznek is ilyen a fénye, meg a napnak is.

– De én úgy tudom, a fény meleg, nem jó egy hóembernek, hogy miért, arra már nem emlékszem.

– Annyit tudok, én szeretem. – vakkantott egyet és tovább állt.
A hóember elég okos volt, hogy rájöjjön a fény maga a szeretet. Arra repült egy cinke.

– Rászállhatok az orrodra? Csipegetnék belőle egy kicsit.

– Gyere csak! Úgy is elég hosszú. – mondta a hóember kedvesen. A cinkétől is megkérdezte, miért jó a fény és a meleg. A cinke így válaszolt:

– A fény és a meleg maga a nyár és az élelem. Tudod, én nem költözöm el, mint a gólyák és a fecskék. Én itt maradok és nehezen, de kibírom a telet. – hozzátette – Az emberek segítenek: madáretetőt készítenek, magokat raknak bele.
– Neked nincs házad? – csipkedte tovább a sárgarépaorrát csodálkozva a kismadár.
– Hát nekem nincs, de még nem is gondoltam erre. – válaszolt a kismadár. – Az embereknek, kutyáknak, meg a madaraknak. Akit szeretnek, annak háza van. – és jóllakottan tovább repült.

Fény, melegség, nyár, ház, szeretet…szép – gondolta a hóember.
Sokáig várta, hogy a ház ablakain kigyúljanak a fények. Így volt ez minden téli estén, egészen február végéig. A nap már kicsit erőre kapott és előbújt a szürke felhők mögül. A hóember felnézett rá, egyre többször, vágyódva, de teli félelemmel. Ahogy átmelegedett, lecsúszott róla a kalap. Hóteste lassan összegörnyedt. Hát, ez a meleg hasonlít a szeretetre. Most vízzé válok, a föld beszív. Jó ez a növényeknek. A nap pedig felszív, magasba emel és esővé változtat, hogy táplálja a patakokat, folyókat. Olivér a tócsa mellett megtalálta a hóember kalapját és sálját, s csak ennyit mondott:

-Ez egy kedves hóember volt.

Kissné Kustor Franciska
Author: Kissné Kustor Franciska

1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „ez a meleg hasonlít a szeretetre. Most vízzé válok, a föld beszív. Jó ez a növényeknek. A nap pedig felszív, magasba emel és esővé változtat, hogy táplálja a patakokat, folyókat.”

    Kedves, kellemes, szerethető történetet hoztál. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »