Hangok, dallamok

Csengő bongó, hívogató,

varázslatos, andalító hangok,

mennybéliek,

forognak a légben,

keringenek az égen,

szállnak fenn a magasban

Várnak.

Hamarosan útra kélnek,

szelek szárnyán,

hogy repüljenek hét határon át,

Messzi távolra,

majd érkezve sebesen vonuló felhők hátán,

onnan leereszkedve, Földre szállnak.

Megtalálnak, hozzám elérnek,

fülembe másznak,

s ott bűvös dallamokká összeállnak,

szárnyalnak, zengenek,

tündérmesét, csodás zenét,

susognak fülembe,

bűvölnek, megragadnak,

elringatnak,

elaltatnak, elvarázsolnak,

majd, ahogy jöttek, elbúcsúznak,

s el is hagynak.

De emlékük sokáig megmarad,

nem enged, ott bent még

búg, cseng, zeng, fogva tart

a dallam,

s csak hosszú idő múltán hagyja, hogy

a féltékeny csend helyébe lépjen.

De én máris azt keresem, kutatom,

hogyan tehetnék szert arra, hogy

e csodálatos hangok adta dallamokat

újra meghallgathassam.

S kérem Istent, hogy életemben,

legalább még egyszer,

ezt az élményt adja meg nekem,

hogy újra halljam ez égi zenét,

aztán utána már mindegy mi lesz,

többé nem számít, legyen az bármi,

nem sajnálnám, még ha ennek ára,

Istenemre mondom,

lenne akár halálom is.

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „azt keresem, kutatom,
    hogyan tehetnék szert arra, hogy
    e csodálatos hangok adta dallamokat
    újra meghallgathassam.”

    Visszavágyunk gyermekkorunk tisztaságába, amikor megérintett a karácsonyi csengő hangja, bár lehet, hogy Te nem karácsonyra gondoltál, de mindegy is. Vágyunk a szépre, a jóra, azt átélni tiszta szívvel újra.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita!
    Valóban én nem Karácsonyra gondoltam, de abban igazad van, hogy az efféle emlékek Karácsony táján nagy erővel törhetnek fel egy embenél.
    Szeretettel
    Tonió

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »