Ünnepen innen

Mintha csak most jönne – minden egyes évben egyszer.

Éppen csak úgy tartja számon az ember,

mint a megszokott listán a díszt, a fényeket,

a sok, jól ismert karácsonyi éneket.

Talán nem is az Úr jön, hanem valaki más.

Nem is személy, hanem egy változás.

Beszökik az ajtórésen, köznapi alapon,

bekopogtat a csukott ablakon.

Majd megzavarja egy lélegzetvételnyi emlék,

marasztal, te mégis inkább mennél.

Megtehetsz bármit, mindig szabad a kijárat,

s ha kint nincs más, csak elmaradt bocsánat,

bár már mindenért megfizettél minden árat,

csak állj meg ott, ahol vagy, és nézd a néma tájat.

De hiába várod egyre, mert nem jön az Úr,

sem más, aki egy biztató szót közbeszúr,

Mert az Úr idén nem jön – tavalyról itt maradt:

jelenlétét őrzik hangok, szavak

és a köztük álruhában járó béke,

a zajos világ néha még megtűrt vendége,

nem arra hivatott, hogy mindenre jel legyen,

közvetlen nem ér el, csak szeretetnyelveken,

mint egy halk ima, ami teremtő erő, nem csak egy véletlen,

pedig nem hallani sem zajban, sem a néma csendben.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.