Ó, jaj!
Aljas merénylet,
mindaz,
mi történt leple alatt sötét éjnek:
Belegázoltak érzékeny lelkébe,
beletapostak
törékeny testébe,
a frissen hullott hónak.
Nyomok a hóban.
Mély sebek, hegek, felkiáltójelek.
Aljas brigantik erőszakot tettek,
fehér testén a szűz hónak.
Zsákmánynak tekintették,
az útjukba került ártatlant.
Mint ordas farkas, rontottak rá,
a könnyű prédára.
Zord bakancsok vastag talpa
durván, összezúzta,
érintetlen fehérséget,
szelíd, ártatlan lelkét,
az új keletű hónak.
E gonosztett büntetlenül
nem maradhat.
Hamarosan nagy szelek,
megváltó meleget hoznak.
Fagyra, hidegre orvosságot,
meg a tavaszi olvadás adja.
Reszkessetek erőszakos,
bűnös, havas nyomok,
mind egy szálig elpusztultok!
Eltűntök, végetek lesz,
semmi sem marad belőletek.
Uralmát átveszi a mindent elborító sár,
és most ti, Bakancsosok,
ti következtek soron,
s lesztek az új áldozatok.
Sárosan, megalázva,
lehajtott fejjel ballaghattok tovább az úton,
s hogy meddig, nem tudja senki,
talán jövő télig, talán az első friss hóig.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
Kedves Tonió!
Érdekes és elgondolkodtató, hogy a frissen hullott, csodás hóba bakancsok gázoltak. Igen, talán olyan, mint amikor valakinek a szép lelkébe gyalogolnának, viszont mindennek ára lesz.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Igen, e gondolat egyszer egy ilyen alkalomkor vetősött fel bennemés most érett verssé.
Szeretettel
Tonió