Telet zengett át
új esztendő hajnalán,
séta az ostromot követő
homály födte folyó partján,
mit lehet kipihent,
kora reggel elpilledt
vállamon,
csókok gödre pihen
ajkakon,
hol vacogott
két szemére várva,
ölelés
a szívek ajtaja nem lehet zárva,
bár a tél bénít, a múlt bú,
ki a jövőre rémít, s mélabú.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
