Majdnem suttogások (balett-narrációk)


Gyerek táncelőadás.

Szegedi Kortárs Balett (SZKB): Hamupipőke (mesebalett)

Zene: Szergej Prokofjev


kezdődik!

kicsit alábbhagy a zsibongás.

nem csendesedik el a nézőtér…

indul a zene… 

körülöttem is indul…

a vetített temetői jelenet után, kis idő múlva majdnem teljes hangerővel a sutyorgás:

– jujj!

– ki ez?

– miért van rajta fekete köpeny?

– miért nem tündér a bácsi?

– hol a Főegér?

– én ezt nem élem túl…

– nagyon félek a mostohától…

– az a kötél az egér farka?

– hol a többi egér? 

– az egér, az gyerek?

– egérgyerekek.

– miért szomorú Hamu?

– hol a ruhája?

– hol a hintó?

– most jönnek! itt jönnek!

– a tündérek hada!

– sokan vannak…

– felveszi a ruhát. (Anya suttogja: és anyukájától a cipőjét…)

– mindenki. segítenek.

– elmegy a bálba.

– a mostoha lánya viccel.

– nem tud….

– nem táncol szépen.

– miért ugrik a királyfi ölébe? nem szabad!

– ezt én is el tudom táncolni…

– ezt már nem…

– hogy tud úgy lábujjhegyen állni? én csak félig.

– mikor megy haza Hamupipőke?

– menjen haza! legyen otthon!

– én azt szeretném, hogy otthon legyen!

– csillog a szemembe a ruha! szépen csillog…

– lejárt az ideje! gyorsan! szaladjon!

– őt is meg fogják keresni. otthon.

– nem ilyen cipője van igaziból. én tudom…

– fel tudja venni az Ő cipőjét.

– hány perc van még Anya?

– vége?

– éhes vagyok!

– még ne menjünk haza…

– tetszett!

– nagyon tetszett!

– szép volt!

– igen, jó!

 

 

csillogó szemek,
taps. taps. taps.
meghajlás,
integetés,
taps, taps, taps,
taps, taps,
függöny össze,
taps, taps,
visszataps,
függöny ki,
még mindig taps,
megint meghajlás, 
megint integetés,
taps, taps, taps,
taps.     taps.
tap.   tap.   ssss.
készülődés.
csacsogás. csacsogás...

 

                                                                                                                                                            2025.11.10

 


képek forrása: https://szegedikortarsbalett.hu/portfolio/hamupipoke/

https://www.youtube.com/watch?v=cWE2LKKb5Gg

https://www.youtube.com/watch?v=troCXnCV70U


Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

4
Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. köszönöm szépen, kedves Rita!
      a darab: több, különböző korú gyerek hangján szólal meg. előadás közben, a hátam mögül és oldalról is „körbevett” a narráció.
      mindenképpen növelte a darab értékét, amely önmagában is nagyszerű, de így, a gyermeki rácsodálkozásokkal még kedvesebb volt.
      szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »