Hogy múlik az idő, csupa töredék,
sejtekből, sodródva kopik el a lét.
Lüktető lomb alatt öreg fák csendje,
cérnaszál hangok bujkálnak el benne.
Falak közt a zsongás emlék-suttogó,
törötten is őrzött álomarcú szó…
Árnyainkat tompán nyeli el a rét,
ki szedi most össze, mit elvitt a szél?
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
