Még akartam mondani valamit,
de már csak a csend hallgatott.
Még akartam ķérni valakit,
de valaki már rég itt hagyott.
S én meghaltam minden reggel,
hogy elhidd, érted vagyok.
Nem jártam nappal, csak lehajtott fejjel,
remélve, hogy méltó maradok.
Én táncolnék, táncolnék, táncolnék mindenkivel,
és elmennék, elmennék, hová csak a szél visz el.
Ragyognék, ragyognék, ahogy a nyári napsugár
ha nem lennék, nem lennék többé már rab madár.
Megmondanám, hogy elmegyek, megmondanám neked.
Ha itt lennél, és szeretnél, sírhatnál velem.
S nekem hiányzik a nyár, hisz a tél szele jár,
de a tél csak egy másfajta ragyogás.
S a tavasz attól szép, hogy az árnyéka csupa jég,
Hát nem mondok semmit, mondja neked más.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
