Lehetnél nekem.
Lehetnél nekem, apró csillagokkal teli égbolt, az éjjeli holdfény, mi megvilágítja az éjszaka koromsötétjét.
Lehetnél a hajnali harmat a fűben, a felkelő nap első sugara, mi az ablakomon beköszön.
Lehetnél a friss, áztató, éltető, nyári eső, mi után új rügyek pattannak, s mi hullik a veteményre, így új termés terem.
Lehetnél az üdítő, hűsítő víz, mely bőröm forróságát hűti, szomjom oltva, fut szét testemben.
Lehetnél az illatos virágos mező, melyen szorgos méhek járnak, porozva a virágokat, miközben gyűjtik édes mézűket.
Lehetnél a madárdaltól zenélő erdő, tündér kit fák közt repitenek szárnyai, ki szerelemről dúdolsz éneket.
Lehetnél, ki rajongással vennéd körbe lényem, ki teljes odaadással, szenvedélyel, burkolnád be életünk.
Lehetnél, ki hamisság nélkül, csókolnál felém üzne vágyad, kivel egymáshoz, egy életre megérkeztünk.
Felföldi Lajos
2026.01.03
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
