nevetni, sírni, remélni, félni,
csendes magányomban szavakat regélni.
Én úgy szeretek élni.
Hosszú Duna partján,
lassú hajókat nézni.
Szélnek erejét érezni,
s lehullott falevelekre lépni.
Én úgy szeretek élni.
Egy korty jó bor mellett a múltról mesélni.
A kedvessel tervezni s várni,
néha csak tétlenül állni.
Olvasni s jókat enni,
olykor társaságba menni,
s fáradtan,
csendes otthonomba hazatérni.
Kutyám hű szemébe nézni,
oh, én úgy,
de úgy,
szeretek élni…
Author: Gyurkó Mónika
Gyurkó Mónika vagyok, nincs írói múltam, bár a szépirodalomhoz mindig is vonzódtam. Márai Sándor, Szabó Magda, Milan Kundera és Gabriel Garcia Márquez könyveken nőttem fel. Fél éve, egyszerűen kifakadt belőlem egy regény, amin jelenleg is dolgozom. Így kerültem kapcsolatba a vers és novella írással, melyekre gyakorlatként tekintettem, néhány hónap alatt, több novellám és versem jelent meg, köztük díjazott is lettem, így a siker és szavak szabadsága megrészegített és a szenvedélyemmé vált, ezek a csendbe burkolózott szavak varázsa pezsdítik és hozzák felszínre a bennem élő írót. Remélem, hogy soraim egy csepp érzést adnak át a gyors halálból vagy épp a felemelő csodás boldogságból. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson a szavak birodalmában.
