A lehulló fátylak,
mint sötét, fekete árnyak
karmaikkal szívedbe vájnak,
s érzed, magadnak már nem szabsz gátat.
Mint a fáról lehulló levél
Te is olyanná lettél
meghaltál, szenvedtél,
a saját valóságodba fordítva léteztél.
A tükörbe nézve fájó pontra leltél,
mellyel szembe nézve
a mélylő, sötét rétegekben
végül önmagadra leltél.
A sűrű mélyben fulladozva,
fekete árnyaiddal körbe zárva,
a halál szája szélén botladozva
eljutottál a végső holtpontodra.
S miközben nem vártál másra,
csak a végső megváltásra,
hirtelen aranysárga csillogással
Rád borult Isten fehér fénylő fátyla.
A sűrű mélyből kiemelve,
szeretettel felemelve
a béke, s megnyugvás zöld kövén lépkedve
végül bejutottál a megváltás termébe.
Most végre szabad lettél,
újra megszülettél,
szívedben békével
igazságra leltél.
Egy másik világba értél,
már nem féltél,
csak szerettél.
Teljes és igazi önvalódra leltél.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt