Szívem tengerén,
sötét, fekete éjjelén
Te vagy a fényes csillagom,
kikötőm, a világítótornyom.
Ha nem tudom, hol vagyok
és épp elveszve bolyongok,
a remény rózsaszín alagútjába
rögvest beszáguldok,
s bizakodva, tudva,
annak végén ott vár
Lelkünk összekötő hídja,
megnyugszom.
A zöld színű kékségben
szívem kitárom,
s bejáratát
lila rózsaszirmokkal
felszórom.
Lelkemet
szívem szerelmes
dallamával odahívom,
s eléneklem neki
minden sóhajom.
Közben magamat
álomba ringatom,
majd Lelkemet átölelve
újra megnyugszom.
A szeretetfelhő
rózsaszín karjában
belső békém
csábító csendjével
álmomban
tovább utazom.
Szerelmes
önmagammal
egybe olvadom,
s igazi önvalómba;
az ártatlan, tiszta,
fénylő szeretetfelhő
közepébe
jól bele burkolózom.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
