Időnként kapok novella kihívásokat más szerzőktől. A feladat megadott témáról írni történetet száz szóban – se több, se kevesebb. Az alábbi újabb három írás ilyen kihívásra született.
Téma: paradoxon
Az áradás
Az idegen felhajtotta a fémbögrét, fénylő ádámcsutkája fel-le táncolt.
– Köszönöm.
A nap erőszakos sugarakat vetett az arizonai égboltról.
– Kínálnám mással, de mindenemet elvitte az áradás – szóltam.
A férfi mutatóujjával feltolta a kalapját, és körbenézett.
– Az olvadás megint elmosott mindent a völgyben – magyaráztam.
Az idegen összehúzott szemmel méregette az elhullott kecskéket.
– A nagyapámnak ez a farm volt az élete. Nem hagyhatom hátra – tettem hozzá.
A jövevény megtörte a hallgatást.
– Nem kell elmenned.
Az iszapos lejtőre mutatott.
– Duzzassz tavat, és lásd el hallal a környéket. Segítek neked.
Leugrott a lóról, és rám nézett.
– Az életben csak egy dolog állandó. A változás.
Téma: babona
A 13-as szoba
Rémálomból ébredek.
Egyedül ülök az ágyon, csak a digitális óra vörös fénye világít az éjjeliszekrényen. Testem verejtékben úszik. Fél kettő. Nem vagyok babonás, de talán mégsem kellett volna elfogadnom az utolsó üres szobát. Tovább kellett volna hajtanom a következő motelbe. Elalvás előtt azon töprengtem, vajon milyen szörnyűség történhetett itt, a tizenhármasban, ami miatt a recepciós annyira vonakodva adta át a kulcsot.
– Baromság – suttogom, és a halvány derengésben kibotorkálok a fürdőbe. Megnedvesítem az arcom, aztán megdermedek. Bármit szívesebben hallanék, távoli mennydörgést vagy vad szeretkezés sikolyait a szomszédból.
Csak ezt a hangot ne.
Száraz, reszelős sóhaj a hátam mögül, a szoba sötétjéből.
Téma: kék, sárga, piros
Találkozás a parton
A nap már lebukott, de a tenger még kék, mint a szemed.
Egy éve folyton magam előtt látom, amióta eltűntél a viharban.
Hiányzol.
Sárga villám cikázik a horizonton, pont, mint akkor. Még elindultál úszni, előtte rám mosolyogtál. Utoljára.
A part már kihalt. A feltámadó szél feldönt egy hátrahagyott napernyőt. Mögüle egy alak ugrik talpra.
Piros úszónadrág.
Felsikoltok.
– Te élsz?
Odarohanok hozzá. Ugyanaz a mosoly.
Képzelődőm?
A szorítása kemény és valóságos.
– Azt mondták, meghaltál – már zokogok.
Sötét felhőtornyok örvénylenek felettünk, kövér esőcseppek pöttyözik a homokot.
Ő csókkal nyugtat, és a fülembe suttog.
– Hazudtak neked. Ideje megtudnod az igazságot.
Author: Dömötör László
Merítés-díj Top 10-es szerző Többkötetes író vagyok. Regényeim és novelláim a valóság és a képzelet határán egyensúlyoznak, ahol a fojtogató rejtélyek mellett a hangulatok ereje dominál. Történeteim védjegye a váratlan fordulat: nálam az olvasó az utolsó oldalig sem dőlhet hátra. Számomra a valóság csak a startvonal.
