Emlékszel még?

Emlékszel még?

 

A zene szól – fülembe súg egy régi dallamot.

Én hallgatom…

Vajon te hallgatod?

 

Oly régen volt… Elmúlt sok-sok év.

Néztünk egymás szemébe,

Fogtuk egymás kezét…

 

Vajon emlékszel még?

 

A zene szólt, ringatott csendesen.

Azt súgta – örökké. Azt súgta – szerelem.

 

Azt súgta – csak velem.

 

A zene szól – suttogva múltbéli dallamot…

De nem vagy itt velem…

Nem hallhatod.

2026.01.20.

Ónadi Krisztina
Author: Ónadi Krisztina

Brettnerné Ónadi Krisztina vagyok. 2024 november elején létrehoztam saját verses oldalamat a facebookon Versek egy Főnix tollából néven és 2025 márciusában testet öltött egy verseskötet is ezzel a címmel. És az előzmények: Tizennyolc évesen írtam néhány verset. Aztán harminc évig nem történt semmi. Ez persze így nem igaz. Sokminden történt velem harminc év alatt, sok mindent csináltam…, de a versírás nem szerepel a listán. Aztán történt valami… és kinyílt egy Kapu. Azóta – most már három éve – írom a verseket. Nem rendelkezem semmilyen képzettséggel az írással, versírással kapcsolatban, „azt írom, ami jön” és ahogy jön, szabadon, szabályok nélkül, bár az utóbbi időben haikuk írásával is megpróbálkoztam. ... Múlik az idő... Azóta már ez a kijelentés sem igaz, mert elvégeztem egy szépirodalmi tanfolyamot a Magyar Felnőttképző és Tanácsadó Kft. szervezésében. Két téma van, ami leginkább érdekel… Kint a természet és bent a lélek – az varázsol el. Az első versem 2024 tavaszán jelent meg nyomtatásban az Irodalmi Rádió Szeretettel édesanyámnak - anyáknapi antológiájában. Azóta több, mint 30 versem szerepel különböző könyv formátumú, illetve e-antológiákban. Három versem szerepel a Lélekharang címen megjelent e-bookban, melyet a Művész Magazin adott ki. Az őszi (Halottak napja, Mindenszentek témakörben kiírt) pályázatukra beküldött verseim közül Az...

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »