Emlékszel még?

Emlékszel még?

 

A zene szól – fülembe súg egy régi dallamot.

Én hallgatom…

Vajon te hallgatod?

 

Oly régen volt… Elmúlt sok-sok év.

Néztünk egymás szemébe,

Fogtuk egymás kezét…

 

Vajon emlékszel még?

 

A zene szólt, ringatott csendesen.

Azt súgta – örökké. Azt súgta – szerelem.

 

Azt súgta – csak velem.

 

A zene szól – suttogva múltbéli dallamot…

De nem vagy itt velem…

Nem hallhatod.

2026.01.20.

Ónadi Krisztina
Author: Ónadi Krisztina

Brettnerné Ónadi Krisztina vagyok. 2024 november elején létrehoztam saját verses oldalamat a facebookon Versek egy Főnix tollából néven és 2025 márciusában testet öltött egy verseskötet is ezzel a címmel. És az előzmények: Tizennyolc évesen írtam néhány verset. Aztán harminc évig nem történt semmi. Ez persze így nem igaz. Sokminden történt velem harminc év alatt, sok mindent csináltam…, de a versírás nem szerepel a listán. Aztán történt valami… és kinyílt egy Kapu. Azóta – most már három éve – írom a verseket. Nem rendelkezem semmilyen képzettséggel az írással, versírással kapcsolatban, „azt írom, ami jön” és ahogy jön, szabadon, szabályok nélkül, bár az utóbbi időben haikuk írásával is megpróbálkoztam. ... Múlik az idő... Azóta már ez a kijelentés sem igaz, mert elvégeztem egy szépirodalmi tanfolyamot a Magyar Felnőttképző és Tanácsadó Kft. szervezésében. Két téma van, ami leginkább érdekel… Kint a természet és bent a lélek – az varázsol el. Az első versem 2024 tavaszán jelent meg nyomtatásban az Irodalmi Rádió Szeretettel édesanyámnak - anyáknapi antológiájában. Azóta több, mint 30 versem szerepel különböző könyv formátumú, illetve e-antológiákban. Három versem szerepel a Lélekharang címen megjelent e-bookban, melyet a Művész Magazin adott ki. Az őszi (Halottak napja, Mindenszentek témakörben kiírt) pályázatukra beküldött verseim közül Az...

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggel

Pókhálón keresztül köszönt a hajnal, rigó rikolt a reggelbe robajjal. Pár óra álom, s benne az együttlét, átölelve egymást, s vele az örökkét.   Míg

Teljes bejegyzés »

A Múzeumkertben

Március vége volt, erre tisztán emlékszem. Az a különös, lebegő délutáni csend ült a Múzeumkerten, amelyet csak a tavasz tud hozni: már nem a tél

Teljes bejegyzés »

Romantika-kapcsoló

Miért van az, hogy mikor már a türelmem is elfogy, a semmiből előhúzol egy giccses filmes jelenetet? Mintha lenne rajtad egy kapcsoló, ami másra nem

Teljes bejegyzés »

Kedves, kecses szerelem

    Kedves, kecses szerelem     Egy lelkem egy testben lebeg veled, kedves szerelmem.   Egy kecses szerelmes egy rejtelmes szerelmet keres.   Egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács-Hargitai Anikó

Őszi táj

Kései napfény zizegése, balatoni vidék pihegése, halkuló színek sziszegése, a nyárutó pisszenése most győz,   Lehulló levelek futkosása, rejtelmes rakottya roppanása, kecskekapor koppanása, szól a

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács-Hargitai Anikó

Ilyen egyszerű

Sóhajtástól alélt bársonyparittya bozontos bábakonty közt megbúvó üveggolyók barnuló nap sugarában borfüge érik döngicsélő méhrajba csap bele a villám könnyező álomból ébred a hajnali szellő

Teljes bejegyzés »