Ági kissé kábán ébredt kórházi ágyán, még hatása alatt volt az előző napi műtétnek. Figyelmetlenül szállt le a buszról, a hó alatt egy jókora jég volt és sikerült a bokáját eltörnie. Ahogy körülnézett a szobában látta, hogy már nincs egyedül egy idős nénit kapott szobatársnak, aki még mélyen aludt. Megnézte hány óra és próbált egy kis vizet inni, mert teljesen kiszáradt a torka.
– Várjon, segítek – lépett hozzá a nővér.
– Köszönöm – szólt vissza Ági. Aztán érdeklődött a néni felől, hogy mi történt vele. Kata nővér elmondta, hogy a néni egy idősotthonból került hozzájuk combnyaktöréssel.
– Ma valószínűleg az egész napot átalussza, csak az infúzióra kell figyelnem, hogy mikor csepeg le.
Ági felajánlotta, hogy szívesen szól, legalább neki is jobban telik így az idő. A nap szerencsére eseménytelenül telt el, a néni valóban csak aludt.
Másnap reggel viszont egy hangos csörömpölés keltette fel Ágit. Eszti néni, időközben megtudta a nevét, szeretett volna inni, de leejtette a poharát ami hangos csattanással ért földet. Ági odabicegett hozzá és adott inni neki.
– Köszönöm kedveském, maga olyan kedves, mint a lányom. Tudja, Németországban élnek kint a vejemmel meg a kisunokámmal. Már jó ideje nem találkoztam velük, de most karácsonyra megígérték, hogy elvisznek magukhoz.
Ági rá szeretett volna kérdezni, hogy mégis mennyi ideje nem találkoztak, de bejött a nővér a szokásos reggeli vizsgálatok elvégezni. Vizit után Eszti néninek fájdalmai voltak, ezért kapott fájdalomcsillapítót, amitől nemsokára elaludt, de még megkérte Kata nővért, hogy feltétlen beszéljen a lányával, hogy mindenképpen megy velük karácsonyozni.
– Természetesen – felelte a nővér, de Eszti néni ekkor már az igazak álmát aludta.
Ági azon tűnődött, hogy a mai rohanó világban miért csak akkor figyelünk a szeretteinkre, ha baj történik. Miért nem lehet csak úgy spontán örömöt okozni a másiknak azzal, hogy amikor eszünkbe jutnak, akkor felhívunk hozzájuk egy kávéra. Ma már szinte mindenhová be kell jelentkeznünk, időpontot kérnünk. A családok egyre inkább távolodnak egymástól, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is.
Itt van ez a kedves néni is, aki úgy várja a találkozást mint egy kisgyermek, az a tiszta, őszinte, csillogó szemű várakozás látszik rajta, amit legutoljára még én is csak gyerekként éreztem – gondolta.
Hirtelen Eszti néni hangja törte meg a csendet.
– Nővér – kiáltotta idegesen. Kata nővér szinte pillanatok alatt odaért.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Beszélt a lányommal, mikor jönnek értem?
– Még nem sikerült utolérnem – válaszolta csendesen.
Ági dühöt érzett, persze nem sikerült – gondolta – szegény Eszti néni itt várja őket, a családja meg éli a megszokott kis kényelmes életét. Az öreg letudva egy bentlakásos intézményben és ezzel meg is van oldva a probléma.
– Tudja, már több mint öt éve nem találkoztunk, csak képeslapot küldenek karácsonyra, nagyon elfoglaltak. A vejem egy nagyvállalatnál vezető, a lányom pedig mindenben segít neki.
Persze, elfoglaltak – gondolta gúnyosan Ági, de Eszti néninek csak megértően bólogatott, mert sajnálta nagyon. Nem akarta a reményt elvenni tőle, hogy szerinte az idei karácsonya sem lesz egy képeslapnál több.
Beszélgettek még egy darabig, Eszti néni mesélt főként, hogy mennyire hiányoznak neki és milyen boldog, hogy újra együtt lehetnek majd.
Ágit hirtelen zaj riasztotta fel álmából, Kata nővér és az osztályos orvos Eszti néninél álltak és sürgősen vitték vizsgálatra. Az incidens után Ági csak forgolódott az ágyában, nem tudott visszaaludni, aggódott a néni miatt.
Mégis Kata nővér keltette fel, aki jött hőmérőzni.
Mégiscsak elszenderedtem – gondolta.
Eszti néni ágya felé pillantott, de még üresen állt.
– Mikor hozzák vissza a nénit? – érdeklődött a nővértől.
– Sajnos az éjszaka meghalt.
Ágit hidegzuhanyként érte a hír.
– És szóltak már a lányának? – csak ennyit tudott kinyögni.
– Nem – válaszolta a nővér.
– Hogyhogy nem? – csodálkozott Ági.
– Tudja, Eszti néni már nem először volt itt. Mindig én ápoltam, és a barátnőm, aki abban az idősek otthonában dolgozik, ahol Eszti néni élt, ő mesélte, hogy a családja öt évvel ezelőtt karácsonykor autóbalesetben meghalt. Karácsony előtt akarták magukhoz vinni véglegesen Németországba, de az úton egy kamionos szembejött velük, esélyük sem volt, mindhárman odavesztek. Eszti néni idegösszeomlást kapott utána, és utána már sosem volt a régi. Ott, akkor, megtört benne valami és már csak a múltban élt.
Ági szeméből folyt a könny és magában bocsánatot kért Eszti néni lányától. Tudta, hogy most végre teljesült Eszti néni vágya.
Author: Nagy P. Andrea
Már gyerekkorom óta szerettem olvasni kalandregényeket, krimiket, romantikus regényeket. Valószínűleg ez az oka, hogy magam is ezekben a zsánerekben szeretek alkotni. Öt évvel ezelőtt kezdtem el novellákat írni és azóta is folyamatosan próbálkozom. Azt szeretem az írásban, hogy olyankor kikapcsolok és teret engedek a gondolataimnak és érzéseimnek. Természetesen ez nem mindig egyszerű, de igyekszem. A különböző zsánerek lehetővé teszik, hogy más-más oldalamat mutassam meg.
