Apevák

Siralmas temetés Ballada   Kanizsai Dorottya, Nemzetünk nagyasszonya, Fájó anyai szíved És büszke lelkületed Vitt a harctérre téged, Mikor csata bevégzett.   „A fiamat keresem,

Az élet   Hol volt, Hol nem, Szeretet… Az élet így esett. Most meg Már csak Azért vagyunk, Hogy megmaradjunk. Az élet egy körforgás. Milliónyi

Egymásnak csillagai   Már egymásnak csillagai, Ezek lettünk mostanra mi. Csillagok voltunk az égen, Akik földre szálltak régen. S mint egy jótevő angyal, Teszünk mindent

Apevák   Miaú! Mondta Fekete Kormi macskám S az ölembe ült.   És Lágyan Dorombolt A fülembe Egész reggelig.   Az Álma, Egy egér Elfogása,

Anyám, ne sírj értünk   Anyám, ne sírj, mert felnőttem, Boldogságom így felhőtlen. Mindig visszajövünk hozzád, Tudd, hogy gondolunk mindig rád. Emlékezünk minden csókra, Ölelő,

Sírlátogatás   Ég a kis gyertya, rőt a lángja, Hiszen halottak napja van ma. Este úgy csillog a temető, A sírkertben fényes minden kő. Mint