Császár Rita: Gyertya sír a síron
Elhagyott sírhalom,
Gyertya sír a síron,
Felzokog a szó:
Elment ez a hajó.
Örök a fájdalom,
A halál borzalom,
De az idő múlik,
Szememben könny úszik,
Szeretteink arca,
Bennünk tér majd vissza.
A testük a földben,
A lelkük a mennyben,
Nekünk marad a gyász,
Sírkertben nincs varázs.
Kinek szíve pihen,
Nem érzi sohasem,
Hogy fáj a vad halál –
Élők sóhaja száll.
Érző szívünk vérzik,
A holtak is érzik.
Akit a sír takar,
Nem tér az már vissza.
Gyertya égjen érte,
Éljen az emléke,
Elhagyott örökre,
És árvái könnye…
Csak neve van kőre
Vésve – mindörökre.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.