*
Így múlik el …
Így múlik el a világ dicsősége:
egyik nap boldog vagy,
másik nap mindennek vége –
ugyanaz a száj, mi magasba repített,
ugyanaz a száj megsemmisített;
ugyanaz a kar, mely átölelt,
ugyanaz a kar – észre sem vett…
lám, mily könnyen megy a „szemléletváltás”!
nemrég a szemem ragyogott,
most nem látja a fénylő csillagot;
ami szép volt, most eltűnt, tova –
én vagyok a rossz vagy a sors mostoha?
az egész lényem egy gyötrő fájás,
bennem reked a szó, csak néma kiáltás,
amit próbálok még tenni:
eddig szerettél, s mostantól már semmi?
hát, így múlik el az én dicsőségem is,
mert én így is szeretlek, mégis, mégis!
*
(© Nagy Erzsébet – 2022.augusztus 30.)
2026. február 1. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
A szerelem, mint tudjuk, nem mindig boldog szárnyalás, nem mindig boldog beteljesülés. Van, hogy gyötrő fájdalommal jár, ezt írtam meg ebben a versben.🙃
* Ez a versem is részt vett az IR pályázatán, és bekerült a „Szerelmemnek Bálint – napra” 2026 c. antológiába.
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
2 Responses
Kedves Erzsébet!
Így igaz, ahogy írod, nem mindig boldog szárnyalás, boldog beteljesülés a szerelem, és mégis „én így is szeretlek, mégis, mégis!”
Igen, mert a szerelem nem észszerű döntés, hanem érzés, ami magától jön és nem tudjuk, hogy meddig marad velünk.
Szeretettel, értéssel és érzéssel olvastam szép soraid.
Rita
Kedves Rita,🙂köszönöm a hozzászólásod, bizony, a szerelem nem ésszerű döntés, csak jön és vagy valami szép fejlődik általa, belőle, vagy a lelkünk üdvét veszi el jó időre…
Üdv : Erzsébet🙂.