Mókus szaladgál a fán,
Vár, s itt-ott megáll.
A nap nyugovóra tér,
S bagoly vadászatért él.
Egy denevér hamar elsuhan,
A Hold engem felkutat.
Az éj hangja lassan kebelez,
Hisz nem hallgattad eleget.
Bemászok a sátorba,
Aludni megyek háromra,
A tücsök ciripelés altat,
Az égen csillag ballag.
Akác illata körbeleng,
Szúnyog rajtam örvendez,
Minden állat jól lakott,
Az ébrenlét is ott hagyott.
2025.05.14.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
