Életem színpadán szerepet játszom,
s eltakarom az üres tekintetet.
Boldognak hiszel, mert vidám az arcom,
nem láthatod a lelki bilincseket.
Merev maszk rajtam e gyenge félmosoly,
matt fényén a nap sugara megtörik.
A tükörből egy idegen néz vissza,
ki sötét árnyakkal mélyen küszködik.
Mi végre e mély szomorúság, bánat?
Ki marta le az éltető színeket?
Ez a félmosoly csak egy gubó-álca,
hogy ne ijedjenek meg az emberek.
Most néhány pillanatra nincs fent a maszk…
s szememben ott táncol a sátánkacaj.
Budapest, 2026. március 3.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
2 Responses
„Most néhány pillanatra nincs rajtam maszk…
táncol a szememben a sátánkacaj”
Ezt kell kihasználni arra, hogy másokra is figyelj! Aki mindig csak maga körül forog, az magányos marad. Sajnos ezt a fórumot ez jellemzi. Kezdetben mindenkit olvastam, de őszintén szólva a hatalmas érdektelenség után elment a kedvem. Inkább a facebookon vagyok, ahol van saját irodalmi oldalam és sokan figyelnek rám, ahogy én is rájuk, mert az élet már csak ilyen, hogy kölcsönösen képes működni.
Szeretettel: Rita💖
Kedves Rita! Ezt a verset nem magamról írtam, hanem egy barátomról, aki egyébként figyel másokra, sőt, csak másokra figyel, magára alig.
Én olvasok mostanában itt is írásokat, mint a poet-on is, de amihez oda is írtam valamit, arra sem érkezett válasz. Meg aztán nem vagyok képzett kritikus, így nehéz.
Ami a Facebookot illeti, én is ott élem az életem. 😊
Szeretettel: Ági