Erzsébetnek szeretettel!
Prózaírás megadott szavakkal (íróasztal, teknő, folyamat, fogoly, pártház, talicska, félelem, generáció, kilakoltatás, cseresznye, erdő, lakatos, bolt, utánpótlás, remete)
Ülök az íróasztal mellett. A számítógép bekapcsolva. Figyelmesen szemlélem, hogy érkezett-e levél számomra az e-mailen, vagy a Messengeren. Igaz, hogy nem ahhoz a generációhoz tartozom, aki – ahogy mondani szoktam – számítógéppel született, de már csak a család miatt is haladni kell a korral. A szeretteim felnőttek, saját életüket élik, de ezen technika révén mégis szorosabb kapcsolatot tudunk tartani egymással, mint ha arra csak a telefon nyújtana lehetőséget.
A Messengeren videókat, fényképeket kapok, így olyan, mint ha velük/közöttük élnék. Látom, hogy éppen hol vannak, miként nőnek és fejlődnek a kis dédunokáim, mivel játszanak, hallom, ahogy kacagnak.
Az irodalmi oldalakat is meglátogatom, magam is írok, azt is közzé teszem. Egymás olvasása által is kialakulnak barátságok, így a nemszeretem, hideg, borús, szürke napok is kellemesebben telnek.
Igyekszem nem úgy élni, mint egy remete, hiszen attól, hogy elszálltak az évek, még nem kell a világtól elvonulni. Fogoly se vagyok és rabja se a gépnek. Miután megnéztem mindazt, ami számomra fontos, kikapcsolom.
Van egy kis kertem, az is ad némi feladatot, miközben kint vagyok a jó levegőn. Látom, hogy mennyire magasra nőtt a nemrég ültetett kis májusi cseresznye. Metszeni kellene a fa felső ágait, hiszen onnan úgy se tudom leszedni a gyümölcsöt.
A boltba is át kell mennem. Szükség van egy kis utánpótlásra, mert nagyon lefogyott a készlet.
Milyen jó, hogy félelem nélkül tehetem. Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, akik a háború miatt nélkülöznek. Egyesekre viszont – akárcsak kis hazánkban is – az elszegényedés miatt a kilakoltatás vár .Vannak, akik az aluljárókba menekülnek, míg mások az erdőkben húzzák meg magukat.
Akadnak olyanok is, akik esetleg csak egy talicskányi fát tudtak összegyűjteni, ebből kell majd a fűtést megoldaniuk. Kérdés, hogy meg lehet-e? (A kérdés inkább költői volt, hiszen tudjuk, hogy nem).
A pártházban viszont jó meleg van. Vajon érzik-e a kisemberek gondját, baját, nyomorát?
Mikor Feri kicsi volt, édesanyja teknőben mosott. A fiát lakatosnak taníttatta. Büszke volt arra, hogy szakmát adhatott a kezébe. A szakma is csak békében érték. A háború szele Ferit is megérinti, ahogy engem és talán a világon minden egyes kisembert, aki békét szeretne. Tervezni, családot alapítani, ha szerényen is, de boldogan élni csak békében lehet.
A háborúk lezárását tárgyalásokkal lenne célszerű megoldani, de a híreket hallva, ez a folyamat nem elég erős, a felek nem készek a kompromisszumra és akik befolyásuknál fogva cselekedhetnének, azok vajmi keveset tesznek.
Egy befolyásos szűk rétegnek ugyanis hasznot hoz a más nyomora. Ezerrel megy a fegyvergyártás, a romok szinte már mindent betemetnek, de az újjáépítés is pénzt hoz azok konyhájára, akik még mindig a háborúban érdekeltek.
Számunkra nem adatott más lehetőség, mint hogy bízzunk a jövőben. Abban, hogy a hatalom is belátja, hogy a túlfeszített húr megpattanhat és akkor a tervük visszájára sül el.
3 Responses
Kedves Erzsébet!
Ne haragudj, de túl sötétek lettek a betűk, azért töröltem az előző anyagot. A képen is gondolkodtam, és azt választottam, hogy bízzunk a jövőben, amit egy csodás virágkompozicióval akartam kifejezni. Ha Isten is megsegít bennünket, idén további három dédunokával gazdagom, így – ha megélem – számomra összesen hét lesz. Ők is bíznak, akkor ne adjuk fel mi sem!
Szeretettel: Rita💖
Kedves Rita !🙂Örülök, hogy kicserélted, mert nehezen volt olvasható a sötétkékkel. És a kép nagyon szép, reményteli, kifejezi azt, amit írtál. A mai világban nem mindenkinek adatik ennyi dédunoka, hozzanak sok örömöt az életedbe ! 🙏
Köszönöm kedves Erzsébet!
Máskor jobban figyelek rá. Igen, sokat gondolkodtam, nehéz és tragikus képeket is feltehettem volna, de itt a tavasz és nálunk még béke van. Örüljünk!
Szeretettel: Rita💖