Forró és színpompás örök szerelem

Forró és színpompás örök szerelem

 

A sötét árnyakon megcsillan egy bűvös fény,

csillogó dolmányban érkezik egy fess legény.

 

Aranyos koronáját gyorsan s élénken pörgeti,

az égbolt vörös óceánján lávák között görgeti.

 

Színpompás fényét egy szép leány felé tárja,

aki a felkelő napot madárdallal várja.

 

Tornyokon csillan ragyogó és élénk színekkel,

fürkészi a Földet sugárzó és pulzáló szemekkel.

 

Izzó parazsakon száguld, hisz a szerelme várja,

mámorosan suhannak együtt egy titokzatos bálba.

 

Kapcsolatuk az örökkévalóság bolygóközi álma,

amely a Tejút mentén köttetett egy hófehér házban.

 

Ez a szerelem lázasan tündököl minden reggel,

amikor a hatalmas Nap pirkadatkor felkel.

 

Minden csodás hajnal egy színpompás virradat,

égi ajándék az ébredéskor minden pillanat.

 

Egy tüzes tangó a kék Föld gyönyörű asszonyával,

száz forró csók a Naptól egy tűzpiros vallomásban.

 

A vörös napszél egy angolkeringőt dúdol

a kék bolygónak, száz kedves merengő húron.

 

A reggel színes táncát lejti millió szerencsecsillag,

az égbolt ezer szegletében szikrázó arcuk csillog.

 

A forró Nap és a kecses Föld szerelme örökké lángol,

egy fess legény és szép leány a végtelenben táncol.

 

 

Cserepka István

 

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »