Akkor volna jó élni

 Midőn az éjszaka  gondos anyaként  

fekete takarójával betakarja, 

s kezével gyöngéden megsimítja,  

álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét 

az ablakoknak, 

 

Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat 

az ébredező növényekre, fákra  s virágokra, 

mikor az első gyenge halvány napsugarak 

félénken előmerészkedve először simogatják meg, 

az alant békésen elterülő tájat, 

 

Vagy tán  mégis inkább, egy vasárnap, 

egy lusta nyári délután, nemsokkal ebéd után, 

mikor a nap fenn ragyog a tiszta kék égen, 

béke s nyugalom trónol az áttetsző fényben, 

néma csend zümmög a levegőben, 

 

Igen, akkor volna jó, valóban élni! 

 

Habzsolni teli szájjal,  élvezni, megélni 

a pillanatba bezárt, tetten ért mozdulatlan időt. 

Csak cél nélkül nézni, semmire sem gondolni, 

semmivel nem törődni, lebegni a légben, 

s egyedül csupán  élvezni egészen, 

értékelni a létet, a maga teljességében, 

 

Igen, az volna ám a szép! 

 

Ha ilyen lenne az elképzelt világ, 

be  szép is lenne, ha igaz volna 

Ha lenne, s ha így volna, 

De hiába szárnyal sajnos a képzelet 

. 

A valóság erősebb, mint az ábránd. 

A csoda  sokáig nem tarthat, 

véget ér egyhamar. 

Az álom illékony,  

akár egy félénk megriadt pillangó  

egy-kettőre elszáll.   

Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,  

és ami helyette marad: a változatlanság. 

A szürkeség, szomorúság.  

A kiábrándító jelen.  

 

A lesúljtó valóság. 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Versed megihletett saját „akkor volna jó élni” megírására.

    „Az álom illékony,
    akár egy félénk megriadt pillangó
    egy-kettőre elszáll. ”

    Igen. Egyetértéssel és tetszéssel olvastam szép soraid.

    Szeretettel: Rita💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
A. J. Vale

Válasz nélkül

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal

Teljes bejegyzés »

Egy márvány gondolatai

Karcsú szoborlány áll az apró kert közepén, körülötte különféle bokrok, virágok, színes kavicsok. A sápadt teremtésen mindössze egyetlen lepedő van, az takarja meztelen testét, ám

Teljes bejegyzés »

Padlás

Fény hasogatja a padlás homályát, útjában pókháló csillan, padló melegszik. A lány nem egészen érti, mit keres itt. Az előbb még jó ötletnek tartotta feljönni

Teljes bejegyzés »

Körmenet

A mindig más, nem megoldás; de néha jó a változás! Ugyanúgy menni nem lehet, mert megszédít a körmenet, mi oltárt, szentélyt körbezár. Hinni csak ebben,

Teljes bejegyzés »

Fotók a múltból

Régi fotókat nézegettem. Nem az „A” oldaluk érdekelt, hanem a „B”.Az, amit nem látni.Kik állnak a képen? Mi történt előtte, és mi lett utána?Milyen pillanatot

Teljes bejegyzés »

Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »