Akkor volna jó élni

 Midőn az éjszaka  gondos anyaként  

fekete takarójával betakarja, 

s kezével gyöngéden megsimítja,  

álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét 

az ablakoknak, 

 

Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat 

az ébredező növényekre, fákra  s virágokra, 

mikor az első gyenge halvány napsugarak 

félénken előmerészkedve először simogatják meg, 

az alant békésen elterülő tájat, 

 

Vagy tán  mégis inkább, egy vasárnap, 

egy lusta nyári délután, nemsokkal ebéd után, 

mikor a nap fenn ragyog a tiszta kék égen, 

béke s nyugalom trónol az áttetsző fényben, 

néma csend zümmög a levegőben, 

 

Igen, akkor volna jó, valóban élni! 

 

Habzsolni teli szájjal,  élvezni, megélni 

a pillanatba bezárt, tetten ért mozdulatlan időt. 

Csak cél nélkül nézni, semmire sem gondolni, 

semmivel nem törődni, lebegni a légben, 

s egyedül csupán  élvezni egészen, 

értékelni a létet, a maga teljességében, 

 

Igen, az volna ám a szép! 

 

Ha ilyen lenne az elképzelt világ, 

be  szép is lenne, ha igaz volna 

Ha lenne, s ha így volna, 

De hiába szárnyal sajnos a képzelet 

. 

A valóság erősebb, mint az ábránd. 

A csoda  sokáig nem tarthat, 

véget ér egyhamar. 

Az álom illékony,  

akár egy félénk megriadt pillangó  

egy-kettőre elszáll.   

Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,  

és ami helyette marad: a változatlanság. 

A szürkeség, szomorúság.  

A kiábrándító jelen.  

 

A lesúljtó valóság. 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Versed megihletett saját „akkor volna jó élni” megírására.

    „Az álom illékony,
    akár egy félénk megriadt pillangó
    egy-kettőre elszáll. ”

    Igen. Egyetértéssel és tetszéssel olvastam szép soraid.

    Szeretettel: Rita💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »