Ha nem felejtem írok egy levelet, vagy kőbe vésem az egyik versemet, hogy emlékezzek magamra akkor is, ha nehéz lenne felidézni a nevemet. Nem kell ismerned a múltam, de azt jobb, ha tudod rólam, ha van előttem egy üres felület, rá fogom nyomni az ujjam. Ha hó, ha sár, a talpam abba is belenyomom, csíkként húzva utána a lábnyomom, aztán letörlöm a fűben, a folytatás már egy másik alkalom. Ha elhagyok valamit, nem kell vigasztalás, tudom jól, ami fontos az visszatalál, ahogy bennem te is mindenkit, akit valaha ismertem látsz. Szóval, tudd, hogy ott voltam egy pillanatig vagy tovább, ott álltam és vártam rád, azóta is csak türelmesen várom, hogy ezeket mind megtaláld.
Author: Sárközy Nóra
Sárközy Nóra vagyok. Alig néhány éve kezdtem el írni, főleg verseket, de hamar szerves részévé vált az életemnek. Áttörést hozott bennem rímekbe válogatni a gondolataimat, mikor a kimondott szavak túl nehéznek és félelmetesnek tűntek. Azóta keresek valamit, keresek egy érzést, még keresem magam, és az írás ehhez egyre közelebb vezet. A verseimmel egy térképet rajzolok, nem vagyok benne biztos hová visz, de remélem elérek oda.
