Lehunyom szemem… és csend lesz bennem,
egy halk, meleg fény indul el szívemben,
nem siet, nem kér, csak jelen van,
mint egy érintés, mely gyógyít hangtalan.
Engedem, hogy átjárjon egészen,
mint földet az eső, a szomjas mélyben,
és ahol fájt, ott most lágyan fakad
egy új élet… egy tiszta pillanat.
Lélegzem… és minden lélegzettel
tavasz árad szét lelkemben csenddel,
mintha a világ bennem születne újra,
minden szív dobbanás egy halk csoda.
Megfürdik lelkem a fényben,
lemossa rólam a múlt terhét szépen,
és nem marad más, csak tiszta jelen:
egy nyíló virág a szívemen.
Nem kell sietnem, nem kell félnem,
itt vagyok… és ez elég nekem,
mert érzem már, mélyen, egészen:
a tavasz él bennem… csendesen.
És ebben a csendben megpihenek,
mint fáradt vándor egy rét felett,
hol a lélek végre hazatalál…
és örökre ott marad a tavasznál.
Author: Tordai Mihályné
Tordai Mihályné Boros Erzsébet Katalin – néven 1957. február 4-én születtem Nagykállóban, egyszerű munkás emberek második gyermekeként. Gyermekkoromban a mesék világa volt a menedékem, ahol a képzelet határtalan birodalmában találtam meg a szépséget és a vigaszt. A felnőtté válás éveiben azonban egy másik, még mélyebb világ hívott magához: a verseké. Későn kezdtem el írni – 2010 óta szavakba öntöm mindazt, amit az élet tanított. Verseimben gyakran saját megélt történeteim, érzéseim, lelki rezdüléseim tükröződnek vissza – őszintén, szívből, sallangok nélkül. Zárkózott természetű vagyok, nem a szereplés, inkább a csendes megfigyelés emberének tartom magam. Hiszem, hogy az igazi gondolatok nem mindig hangosak – néha egy – egy verssor súlya többet mond, mint száz kimondott szó. Írásaimat először magamnak írtam, de idővel – és mások visszajelzései által – megértettem, hogy a leírt érzések más szívekben is visszhangra találnak. Ez a felismerés bátorított arra, hogy megosszam a gondolataimat, és része legyek egy olyan irodalmi közösségnek, ahol a lélek nyelve a vers. Csendes megfigyelő vagyok. Nem a szavak hangerejében, hanem a mélységükben hiszek. Zárkózott természetem miatt ritkán állok a figyelem középpontjában, de az írásban megtaláltam a saját hangomat. Verseket, prózákat és meséket írok – olykor önmagamnak, máskor azoknak, akik épp a sorok között keresnek kapaszkodót....
