Felébredt a nap, virágzanak a rétek.
Felzendült a hang, kiáltanak a népek.
Szomjazó, szenvedő, éhező egyének
Tartanak megint az igazság hegyének.
Kertek, mezők, végtelen, hosszú tájékok
Állanak fehéren, s várnak aratásra.
Ötletes gondok, rémes, szörnyű játékok
Kötöznek lábakat, s hívnak maradásra.
Elröppen a nap, mint egy múló pillanat,
S az arató szemléli örök jutalmát.
Elszunnyad a rab, mint egy fénylő villanat,
S a maradó nem kéri Atyja uralmát.
A vető együtt örül az aratóval,
Boldog s nevet, hogy látja nőni gyermekét.
Közösen vígad a frissen aratottal,
Ki megtért, hogy zengje dicsérő énekét.
Author: Makay Júda Marcell
A nevem Makay Júda Marcell. Nyíregyházán élek. Körülbelül 17 éves korom óta foglalkoztat az írás. Szeretek új történeteket alkotni, regényeket és novellákat írni, de az amiben igazán otthon érzem magamat, az a költészet. A versírás kikapcsol és segít felfrissülni, amire a jelenlegi világban szerintem óriási szükség van.
