részlet.
Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi régi Petrovics barátunkkal.
- Sándorom! Hová lett a lovad, hogy csak így gyalogosan a pusztába? Többiek merre, elvesztek tán itt hazafelé? De ne is mondj, semmit híreim vannak. Képzeld tegnap csoda történt, elzavarták az ördögöt, tudod azt a köpcöset, akinek pata volt a lábán. El se hinnéd milyen nagy borozgatással ünnepelt a nép, csak úgy fojt a bor a budai vár alatt. sajnálhatod, hogy nem voltál ott.
- Idefigyelj! Nem látod mi történt velem? Elmondom, ha már kérded barátom.
- Szóval szokás szerint úton vagyok, ippen dicső Jánosomhoz tartok Szalontára. Most, hogy akadt egy pár napom gondoltam meglepem otthonában. Mégis milyen patásról beszélsz? Azt még az én derék vitézem János hasította ketté a múlt héten, ha jól emlékszem. Vagy mégsem? Az a király volt a nyakékes. Elfelejtetted tán? – beszéltük is pedig milyen jó móka lenne felakasztani ütet, de még jobb a jó Istenre bízni. Hosszú még az út, mesélj még.
- Áááá nem nagy dolog, csak tegnap a nép választott…tudod meséltem már erről a Dráváról….képzeld a vezérük, hűűűű el se tudod képzelni milyen nagy ember, ő lesz az új miniszterelnök. – Mint a Lajos? Becsületes lesz ugye? Nem szeretnék neki is örök mécsest. – Ő lesz és ez a párt, mint a te folyód ,, zúgva, bőgve tépte át a gátat..” – szőke ez a gyerek? Tudhatod az én Zoltánom is az, a fürtjei csak úgy lobognak, ahogy szalad. Júliám varrogat, hiába mondom, neki nem kell már a kokárda.. No, mesélj tovább barátom.
- Mit mondjak még, számtalan gondolat kavarog elém. A kerítés még nincs kolbászból –reggel először is megnéztem, nincs-de, bizton állíthatom ez a szabadság, ez az érzés, ez igen, ettől még te is megnyalnád mind a tíz ujjadat. Szinte elvakítja a napot, sőt el is vakította, egészen eddig, míg elértem hozzád ide a fellegi könyvtárba, itt a puszta mentén, borús mosolyban az ország. Mond csak ki az, aki amott épp eltűnik a te fürtösöddel?
- Az csak a Bandi gyerek, nem nagyon szeretem, ha együtt lógnak, mert vagy a korcsmából kerülnek elő, vagy valamelyik Párizsi sikátorból, tiszta Lédásan. – Bandi gyerek? – Persze nem emlékszel már rá, ő az, aki olyan tűpontos cikkeket írt a hatalmon lévő pártokról a Világba meg a Népszavába. Amúgy meg jegyezd meg, ha a kerítésed kolbászból lenne, az én bodrim már rég megette volna. No, isten áldjon, aztán majd beszéljünk, az már ott Szalonta tornya lesz.
….
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.
