Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett.
Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól,
De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,
S ő ma is óvóként, védőként áll e gyönyörű évek felett.
Láthatott egy gyermeket dédnagymamájának karjai közt,
Ahogy szívéből jövő meleget egy életre magába zár
Annak a kis szerény házikónak meghitt csendességében,
Melynek ajtaján oly gyakran lépett be tán kissé nehézkesen,
De kilépve, mélyen az újabb fényes ölelést várta már.
Azon órákban annyi sok kedves mosoly és nevetés szállott,
Nyaranként sétáinktól az utcának betonköve kopogott,
S a fényben kedves kis ráncos arca emlékezetembe égett,
Melyet ma már az én két könnyes szemem csak fényképen nézhet.
De annyi év után is arany szívét közelben érezhetem,
Mikor eme kicsiny csengettyűt gyermeki kezembe veszem,
S kívánom: bár újra lehetnék dédnagymamám karjai közt.
Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett.
Ezer pillanatnak világát rejti felcsendülő nótája,
A szerettemnek alakját, lelkét s szívét őrzi a dallama,
S ő ma is óvóként, védőként áll gyönyörű emléke felett.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!