Vihar szárnyán süvít a szél,
minden apró zugba betér.
Belebújik fűbe-fába,
mesebeszédet hord háta.
Amivel a szívem tele,
az is mind útra kel vele.
Messze visz megfáradt árnyat,
ólom súlyt, szárnyaló vágyat.
Végigsöpör hegyet-völgyet,
s körbenyargalja a földet.
Ha elül már, s csitul a szél,
kör, hol indult, oda is ér.
Mit elvitt, még tartja az ég,
de felhőn, szellőn visszatér.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
