Kicsinyke magként hulltál a földre
s mint puha zöld ír vett az körbe.
Míg szüntelen kerested új ruhád,
nesztelen hasadt a szunnyadás,
felemelt, repített ködfont szárnya
küzdelmes erők vonzásába,
a múlt árnyai szürkén simulva
öltöztettek ékes súlyba,
de ábránd sodorta fénylő tested,
s előtted új tájakat festett.
Eredőkön át szűrődött élet
keresett helyet, s hozzád lépett.
Hajszálerek friss szövetén a lét
ősi gyökeréhez visszaért.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
