Vihar szárnyán süvít a szél,
minden apró zugba betér.
Belebújik fűbe-fába,
mesebeszédet hord háta.
Amivel a szívem tele,
az is mind útra kel vele.
Messze visz megfáradt árnyat,
ólom súlyt, szárnyaló vágyat.
Végigsöpör hegyet-völgyet,
s körbenyargalja a földet.
Ha elül már, s csitul a szél,
kör, hol indult, oda is ér.
Mit elvitt, még tartja az ég,
de felhőn, szellőn visszatér.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.