Szépséges földünk az űrből is látszik,
ezernyi fényben gazdagon pompázik.
Itt van az élet, ember itt remélhet,
nyárban vagy télben boldogságban élhet.
Tavasszal előjön az, mi nem látszik,
mit talaj elrejt láthatóvá válik.
Zöldül határ és virágba borul táj,
tél hűvöse elillan, többé nem fáj.
Telnek a napok, és egyre hosszabbak,
nyárba fordul tavasz, távlatok nyílnak.
Tervezett programok valóra válnak,
kicsik és nagyok egymásra találnak.
Érik a gyümölcs, virágzik a rózsa,
számtalan sok virág illatát ontja.
Isten művét csodálja, mind ki látja,
az egész világ azt zengi hozsánna.
Aki nyitott szívvel néz a világra,
az a Teremtő nagyságát csodálja.
Az Ő nevét áldja, járjon bármerre,
visszatükrözi a természet rendje.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
