Már régóta,
ki tudja mióta,
négy fal között élek,
együtt a csenddel, és magánnyal,
két hű, megbízható társammal.
E falakon kívül a világ lüktet,
meg nem áll, csak egyre rohan,
Csillog villog, szédít,vonz és csábít.
Pénzt, sikert, dicsőséget, hírnevet,
ezernyi dolgot egyszerre ígér,
de ami valójában mögötte van,
minden, mindez csak látszat.
Hazug és hamis.
Üres és talmi.
Megvallom, én erre nem vágyom,
engem mindez nem csábít.
Az én életem e falakon belül telik el.
Éveim az általuk nyújtott biztonság
tudatában múlnak el.
Érzem, tudom, ártó kezek e helyen
el nem érhetnek,
itt bent a falak védenek,
reám vigyáznak,
minden ellenséget tőlem távol tartanak.
Így élem bizton világom
e négy fal között együtt velük,
barátimmal,
s mint követendő példát
ezt másnak is ajánlom!
Barátom, társul te is válaszd magadnak
a csendet s a magányt!
Így lehet részed benne,
így mondhatod el, hogy elnyerted, tiéd lett,
az mi e Földön, oly sok ember vágya, és álma
az annyira óhajtott s kívánt
Belső Béke, és Boldogság.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
„ezernyi dolgot egyszerre ígér,
de ami valójában mögötte van,
minden, mindez csak látszat.
Hazug és hamis.
Üres és talmi.
Megvallom, én erre nem vágyom,
engem mindez nem csábít.”
Kedves Tonió!
Így igaz, ez a világ kínálata, de a magány se jó. Két véglet. Lehet találni köztes utat. Vannak a világban is értékes és hasznos dolgok, szolíd és szinvonalos szórakozási lehetőség – színház, mozi, opera, tárlatok, múzeumok, fürdők, vagy uszodák, kirándulás és így tovább.
Mindenki az ízlése és értékrendje szerint választhat. A magány nem jó, az ember társas lény, a magányos ember könnyen depresszióssá válik. Ha segítő jobbot tudunk nyújtani olyan személy számára, aki nehéz élethelyzetben van, azzal nem csak vele teszünk jót, hanem mi is gazdagodunk általa. „Aki mást felűdít, maga is felüdül”.
Szeretettel: Rita🌼