Lehelet

Miközben néztelek, veled haltam. Szájtáti

Emberek mindenhol. Könnyek és kacajok. A

Golgota tetején vérben fürdő kereszterdő.

Homályos szófoszlányok, fájdalomtól görnyedt asszonyok

Altatót vonyítanak. Elég már, pihenj kicsit!

Leoltott lámpák mögött megbújó sötétség, ha

Tudnád, hogy harmadnap mi vár rád.

Surman László
Author: Surman László

"Amikor a világod hirtelen a fejetetejére áll, emlékezz arra, hogy Isten életedre vonatkozó terve Jézus Krisztusban, nem lett eltörölve. Amikor úgy érzed, hogy csapdába estél és nincs kiút, jusson eszedbe a Golgota." Surman László lelkész, költő. 1973-ban született Békésen. Tanulmányokat folytatott a Pünkösdi Teológiai Főiskolán, valamint a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Szociális és Társadalomtudományi Intézetében. Irodalmi munkássága: Surman L.: [1998] Sóhajok. Békéscsaba, Tevan Könyv Kiadó (grafika: Várkonyi János). ISBN 963 7278 32X TE 126 Surman L.: [1999] Átutazás. Békéscsaba, Tevan Könyv Kiadó (grafika: Várkonyi János). ISBN 963 7278 53 2 TE 144 Surman L.: [2000] Arcomon titkos írás. Szerzői kiadás (grafika: Labanczné Milák Brigitta). ISBN 963 640 779 7 Surman L.: [2019] Akarom, élj!. Békés, Cigány Módszertani és Kutató Központ (grafika: Kohut Ilona). ISBN 978 615 80116 4 8 Surman L.: [2026] Csöndbeszéd; Budapest, Szegletkő Kiadó Alapítvány (grafika: Lelóczki Hajnalka) ISBN 978 615 81648 7 0

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lehelet

Miközben néztelek, veled haltam. Szájtáti Emberek mindenhol. Könnyek és kacajok. A Golgota tetején vérben fürdő kereszterdő. Homályos szófoszlányok, fájdalomtól görnyedt asszonyok Altatót vonyítanak. Elég már,

Teljes bejegyzés »

Lélektérben

Csillogó csillagfényű lényem lebegve lebegett a fénylő napsütésben. Elementáris létben, a teljes Mindenségben. Csodáltam, néztem, egyszerre csillogott és fénylett, egyszerre néztem a fényt és a

Teljes bejegyzés »

Az elhagyatott kert

Halkan jár körbe még az emléked a kerítésen belül még emlékeznek rád de viszontlátásodnak a kert már nem örülhet bár nevedet suttogja még a sok

Teljes bejegyzés »

Négy fal között

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

Teljes bejegyzés »

Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Teljes bejegyzés »

Egy nap újra

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.

Teljes bejegyzés »