Világra jöttödnek
Aggódás az ára,
Midőn legörbül szád
Szívemet átjárja.
Vajon jól csinálom?
Anya lett a lelkem.
Hibákat halmozok
Édes drága szentem.
Karom ölelése
Enyhíti sírásod?
Forró ölelésem
Egész kis világod.
Mosolyod a Napom,
Mely, ha reám ragyog,
Hinni tudok benne,
Tán jó anya vagyok.
Author: Angyal Bella
A csúf „jelenből’’ mindig verseim által nyertem menekvést, akkor éreztem igazán magam boldognak, ha írhattam. Az első versemhez tizenhárom évesen kaptam ihletett. Petőfi Sándorhoz hasonlóan, én is a szabadságról írtam, mert már akkor is úgy éreztem saját börtönöm foglya vagyok. Majd évekkel később egy szlovákiai újságban, még saját nevem alatt jelentek meg verseim. Kisebb ismeretséget kiadott versesköteteim(2) és különféle sikeres pályázatok által szereztem. Jelenleg a közösségi média segítségével szerzek verseimnek több olvasót és szeretném, ha műveim még szélesebb nézőközönséghez juthatnának el. Sokat jelent, ha műveim által reményt adhatok.
