Szauna

 

Vitorlázok
vagy gyümölcsöt érlelek.
Állatsimogató.
Diána balett táncos volt.
Rakéta, barátnő, selyempapír.
Úgy volt, hogy megyünk a külföldi származású gobelinhez.
Mégis hogyan akartátok elvitetni
az aranytömböt?
Búvárokkal?…
Nincs időnk a redőnyök lehúzására.
Sápadt kígyó.
Szájharmonika.
Elemlámpa kéne, hogy beizzítsuk a motort.
A pókok déli irányba szövik
a hálójukat.
A tizenkettedik fejezet a babapiskótáé.
Tudjátok, mi az érdekes?
A melltartó-kapcsokat
megszállták a virgoncok.
Biztos, hogy nem fáj semmim se?
A dudák bűnözők.
Övék a csempészáruk egyötöde, s az a nevelhetetlen tajtékpipa is, de mindez nem elég;
szeretnék, ha az alkohol hűbéresük lenne.
Mit tesznek ennek érdekében?
Felszólítják az évszakokat, bújjanak el a kandallójukban.
Foltos ingük békeidőben csapong;
ha háború éri őket, maximum megölnek egy denevért.

Roppan a csavar, lábamhoz sünök dörgölőznek.

 

Szakállas Zsolt
Author: Szakállas Zsolt

1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »

Novemberi éj

Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós

Teljes bejegyzés »

Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »