Darabra

Nem tudni

Nappal van-e még

Vagy már éjjel

Melyik hét

Melyik napja

Zúg a neon

De magunkba fojtott üvöltésünket

Nem hallja senki

Csupán számon tart

Darabra

Amíg várjuk a hangot

Ami hív majd

Az életerőnk elfogy

Csendben

Észrevétlenül

Itt a sarokban

Dolnegó Szilvia
Author: Dolnegó Szilvia

Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Mészáros Csaba

Konzervdobozban találtam az eget

Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Második élet

A műhelyben porosan, egy konzervdoboz árválkodott. Rozsdája barnán pergett, fémes fénye halványodott. Szemétként iratkozott fel a listára, úgy tűnt sorsa beteljesedett. De egy kéz felemelte

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Tévedés

Rózsa Iván: Tévedés Tévedni emberi dolog. Beismerni tévedésünket úriemberi gesztus. Tévedhetetlennek hinni magad: orvosi eset… Budakalász, 2026. szeptember 9. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az

Teljes bejegyzés »

Matyi cica

Miau, miau, hova meneküljek? Ez a kutya utánam futkos! Ah, a torkom! Ez fáj! Azt hiszem, nem fogok többet nyávogni! Erre a kutyára rá sem

Teljes bejegyzés »

Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »