Keleti kézfogás

Keleti kézfogás!

Oly sok civódás, s kibékülés után
Végleg elhagyott a kedvesem,
Amit itthagyott csak keserű emlékem
Igy járt hazám is a nyugati féltekével
Pedig csaknem összenőtt történelmével
Együtt küzdöttünk évszázadokon át
Hogy visszaszoritsuk kelet hóditását
Sokat áldoztunk a közös oltáron
Ám a baráti kézfogást hiába várom
Rágalmakat szórnak elárvult fejünkre
Betuszkolni igyekeznek kilyukadt zsebükbe
Jó Magyarok mindig születtek,s élnek is velünk
És munkálkodnak hogy el ne veszitsük reményünk
Összefogni az egész világ szétszóródott magyarságát
S elnyerni a szomszéd és távoli népek barátságát
Igy jutott el az akarat távoli, keleti népekhez
Kutatás közben elkalandozott ősi hazai vizekhez
Sőt azon is túlra messze a távolkeletre
Ezzel a nyugati partnereknél irigységet keltve
Míg keleten a barátság alapja a szuverenitás
Nem a nyugati elvárás: a szolgai másolás
Idegen kultúrákkal történő megszállás
Más kultúrák megismerése, s nem egymásra erőltetése
Az előnyös gazdasági kapcsolatok teremtése
Ez az új barátságoknak legfontosabb feltétele
Az illegitim gonoszság kifogyhatatlan
Ezt kell továőbbra is elutasitanunk, de határozottan.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »