Keleti kézfogás

Keleti kézfogás!

Oly sok civódás, s kibékülés után
Végleg elhagyott a kedvesem,
Amit itthagyott csak keserű emlékem
Igy járt hazám is a nyugati féltekével
Pedig csaknem összenőtt történelmével
Együtt küzdöttünk évszázadokon át
Hogy visszaszoritsuk kelet hóditását
Sokat áldoztunk a közös oltáron
Ám a baráti kézfogást hiába várom
Rágalmakat szórnak elárvult fejünkre
Betuszkolni igyekeznek kilyukadt zsebükbe
Jó Magyarok mindig születtek,s élnek is velünk
És munkálkodnak hogy el ne veszitsük reményünk
Összefogni az egész világ szétszóródott magyarságát
S elnyerni a szomszéd és távoli népek barátságát
Igy jutott el az akarat távoli, keleti népekhez
Kutatás közben elkalandozott ősi hazai vizekhez
Sőt azon is túlra messze a távolkeletre
Ezzel a nyugati partnereknél irigységet keltve
Míg keleten a barátság alapja a szuverenitás
Nem a nyugati elvárás: a szolgai másolás
Idegen kultúrákkal történő megszállás
Más kultúrák megismerése, s nem egymásra erőltetése
Az előnyös gazdasági kapcsolatok teremtése
Ez az új barátságoknak legfontosabb feltétele
Az illegitim gonoszság kifogyhatatlan
Ezt kell továőbbra is elutasitanunk, de határozottan.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »