Elengedés, elmúlás,
Sajgó szívem vermet ás.
Eltemetem magamat,
S régmúlt árnyaimat.
Fekete, foltozott köpeny,
Sötét éjben felém röppen,
Kezemmel gyorsan elkapom,
Magamhoz ölelem, szorítom.
Régi életek köpenye;
Rám tör elmúlt életem emléke.
Egy égető szerelem látképe;
Marcangoló ragaszkodás képzete.
Körbe-körbe szédelegve járok;
Egyszer majd hozzád talán eltalálok;
Bolyongok, megyek, elveszek a ködben,
Eltűnő árnyékod felé kapok rémülten.
Fekete felhőben elbújva kereslek,
Más felé lépkedsz, érzem, elveszítelek.
De nem adhatom fel, már csak egy lépés kell…
Szemedben szívem szomjazva életre kel.
De énem már tudja, örökre elvesztem
Önmagam mélyülő útvesztőjében.
Karmikus labirintusba kerültem,
Innentől már a kiutat kell keresnem.
Megoldást önmagad árnyéka adja,
Legbelső önvalóm ezt suttogja.
Árnyékod mellett haladj, ne állj ellen neki;
Görbe tükrön keresztül a megoldást kivetíti.
Fekete árnyékod a fényre vetül,
Esős idő után a nap is kiderül.
Fény és árnyék összetartozik,
Múlt és jövő a jelenben sűrűsödik.
Lelked rávezet a tanulandó útra,
Szíved kulcsa legbelső ajtódat kinyitja.
Útvesztőd; utad, gondolatod világa
Nem más, mint a ki-, beáramló Élet Virága.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
