„A szökkenő élet, a búza kalásza minden évben fölülmúlja a búzaszemet. Őriznek téged
az angyalok. Őrizd a magot, a búzaszemet!” (Mint kiömlő víz a tört palackból…)
In memoriam: Dr. Bogoly József Ágoston (1958.01.26. – 2026.04.11.) irodalomtörténész, tudományos kutató, tanár, költő, író.
Csornán született, gyermekkorát a rábaközi Szany településen töltötte.
„Élet és elmúlás dolgai vesznek körül, míg a mesebeli égig érő fa megóvó árnyékában állsz.” – írta egy esszéjében. Ez a mesebeli óvó fa a háromtornyú szanyi templom, ahol édesanyjával már karon ülőként, részt vett a szertartásokon és sokat tanult egy „kedves nővértől”. Egész élete során ebből táplálkozott, még akkor is, amikor – saját szavaival élve – „Mint a gyermekláncfű íze, néha olyan keserű volt az élete.”
„A költészet nem életrajzról szól, hanem a költői tudatról. A költői tudatról pedig a versek adnak bizonyságot.” – ez a mondat gyakorta hangzott el az előadásain. Ezért úgy gondoltam, hogy az eredeti életrajzi és tudományos nekrológ helyett egy neki sokkal jobban tetsző, „emlékezeti mintázatot” adó rövid tárcát írok, életrajzi adatait és tudományos munkásságát a világhálón megtalálják.
Bogoly József Ágoston irodalomtörténész, esszéírással, versírással és a jelenkor kultúrájával is foglalkozott. A stíluskommunikáció értéklánca című kötetében (A kötet megjelenésére 2020-ban Szeged városa könyvtámogatást nyújtott) a sajtótörténettől a zenetörténetig, a szalonoktól a divatig, az emlékezéstől a hangulat filozófiájáig ível a kifejtés, felbukkan a szegedi lokálpatrióta hozzáállás. A néprajzi emlékeket újszerű, pontos megvilágításba helyezve jelenik meg az öko-stíluskommunikáció és az ökomuzealitás, valamint a táj és a természet fogalmi megkülönböztetése. Bogoly József Ágoston felfedező attidűdje, korát megelőző látásmódja fontos megvilágításba helyezi a jövőt. Sajátos, egyéni fogalmazásmódja rendkívüli olvasmányélmény. Írásaiból jegyzetelve akár füveskönyv is készülhetne, az őszinte érzelmekről, a hit iránti elkötelezettségről, költői elhivatottságról. Arról, hogy a születés és halál között kifeszített hálóban, életünkben hogyan akadnak meg kereséseink, céljaink, emberi kapcsolataink.
„Kiterjesztések a metafora felé” – részlet
Hang-szó-kép-látvány-újraalkotás. Az első szülőföldünk a Világegyetem, a második pedig az a hely, ahol itt a Földön véletlennek tűnően megszülettünk. Van egy kép, soha ne feledd! Egy ellipszis alakú pályán Földünkkel a Nap körül keringünk. Ezen a pályán magadat újra felfedezheted. Kallódás közben, lelki röppályánkon is érzékeljük a felvillanó fényt, a lehetőséggel.
Vedd észre, lelkedben van belső Napod! Rád ragyog. Kommunikálj vele! Képzeletedben a metaforádat megalkothatod. Minden átbillenhet egy másik világba is és van feltétel nélküli ráhagyatkozás és találkozás. Keresésedből egy finom érintkezési felület, interface épül. Átkódolható lesz, ami eddig lehangolt. A gyász-zene már halkul benned. Majd minden zörej elcsitul. Zárványaid között átjáró nyílik. Saját magad készítette szerszámot tudsz alkotni. Saját létedhez illő „kulcsod” lesz és általa veled az idő kinyílik a metaforák felé. Az emberi lejegyzés tér-idő tapasztalata leszel. Rögzített jelentésű szavak átkódolt változása után ősformákból teremtesz. Megszülethet a stílus a metafizika szelleméből. Erre vonatkozóan írtam ezt a verset:
Kallódás
Hol, mi voltál? Áldozati oltár alatt
a víznyelő edény, a napozó árnyék,
kóbor indaminta? Nyári konyhában
kiskanna, sonka vagy a tormástálka
a zöldmázas gyertyatartók mellett?
Ólomsúllyal anyagba süllyesztett
mézcsurgató álom? Kockaköveket
golyóbissá formáló vasakarat átka?
Forró véred hűs agyagverme a korai
szerelem után? Vagy disznóöléskor,
zsíros farámán a félbevágott nyak?
A kihunyó fény a széttört kerámián?
Piros télikabátod gallérján, az öltésen
ide-oda lengő-rezgő árva cérnavég?
Téridő kallódó húrja? Hullámvonal?
A halál elragadta, egy nagyszerű tudós embert veszítettünk, de írásaiban a lelke ránk gondolva, minket erősítve él tovább. Írásai értő olvasásával, írói/költői/tanári/filozófiai tudatáról, adjanak bizonyságot mindenkinek.
Végakarata szerint hamvait Sopron városába, a domonkos templom kolumbáriumába helyezték örök nyugalomba 2026. áprilisában. Örök béke poraira.
Deák Mária
Budapest, 2026.05.18.
A megemlékezés a Szegedi Közéleti Kávéházi Füzetek III. negyedévi számában jelent meg nyomtatásban.
Author: Deák Mária
Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám. A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére